Fájdalmas szerelem,

csak ez jutott nekem.

Nem tudom mi az, hogy szeretni,

mert a női szív nem tud irántam érezni.

Az emberek csak nézik mit csinálok,

mégsem veszik észre, szomorú vagyok.

Azt hiszik bolond vagyok,

pedig valójában sírok.

Sírok, mert a nő,

Számomra nem elérhető.

Nem érem el, hiába erőlködök,

Eddig minden nő magától csak ellökött.

Fájdalmas szerelem

Bárcsak valaki megszánna engem.

Többé nem sírnék, nem szenvednék,

Mert megtalálnám helyem, s megnyugodnék.

Nyugalom számomra ez is ismeretlen fogalom.

Mint a szerelmet, a nyugalmat sem találom

De talán eljön az idő, mikor nem gyötör a kín,

De akkor már késő lesz, mert az az idő a sír.

A halál mi az életben a cél,

Nem a szerelem, ki úgy csábít, mint egy szirén.

A síron túl nem vár más, mint az örök álom,

De megtalálom az én szerelmem, ami a nyugalom.

Jöjj hát halál, s vele örök nyugalom,

Had találjam meg végső célom.

Igaz könny egy csepp se hullna értem,

Hisz bolondnak tartottak míg éltem.

Fájdalmas szerelem

Miért jutottál nekem,

Miért kínzod szívem,

Miért nem hagysz engem?

Hazudnak a dalok, nincs igaz szerelem.

Ki most e verset olvasod, hidd el nekem,

A szerelem öl butít, s nyomorba dönt,

Igaz ez akkor is mikor jön a síri csönd.

Jön a halál s elveszi az életet,

Melyben a szerelmet megismerni nem lehet.

Mert nincs más az életben,

Csak FÁJDALMAS SZERELEM.