Versek : József Attila: Reménytelenül |
József Attila: Reménytelenül
1933 2004.07.20. 18:49
Az ember végül homokos,
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent, nem remél.
Én is így próbálok csalás
nélkül szétnézni könnyedén.
Ezüstös fejszesuhanás
játszik a nyárfa levelén.
A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalanul vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.
|